Hajdúnánás Város logó
Köszöntjük Móric nevű látogatóinkat!
2019. szeptember 22.
Hírek >> Aktuális hírek
Archívum

2017-04-28 08:28:00

Játsszunk együtt

„Pedagógiai kutatások szerint a játék elengedhetetlen a jó közérzethez, kreativitáshoz és az egészséghez. Lényeg, hogy elfeledkezzünk a munkáról és a kötelezettségekről kiéljük kreativitásunkat, kiépítsük baráti kapcsolatainkat.”

Ahogyan már korábban beszámoltunk – mi a Csiha Győző Szakgimnázium és Szakközépiskola felnőttoktatási rendszerén belül tanuló Pedagógiai és Családsegítő munkatársai – néhány héttel ezelőtt remek kis programsorozatot indítottunk útjára.


Ennek a programnak a keretein belül 2017. március 27-én újabb rendezvényre került sor. Ez a nap teljesen más volt, mint az eddigiek. Arra gondoltunk, ha már lassan itt a tavasz, ezt az összejövetelt tarthatnánk a szabadban. Amikor megterveztük a játékokat, törekedtünk arra, hogy rossz idő esetén akár a teremben is játszhatóak legyenek. Egész délelőtt aggódva figyeltük az időjárás alakulását, de mindenki nagy megelégedésére délutánra kisütött a nap és felmelegedett az idő. Így hát semmi akadálya nem volt annak, hogy egy fantasztikus délutánt töltsünk el a gyerekekkel. Megkezdődtek az előkészületek és izgatottan vártuk a vendégeinket, akik hamarosan meg is érkeztek az osztályfőnökük kíséretében. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt egy kis félsz bennünk, hogy vajon kellőképpen le tudjuk-e foglalni a nebulókat? Nagyobb tér, szabadabb mozgás, fenntartható lesz-e a figyelmük? Elkezdtük! A szokásos köszöntés után elmondtuk nekik, hogy mi lesz a délután menete, körbevezettük őket a játékok sokaságán, és részletesen el is magyaráztuk, hogyan játsszuk őket, és elindult az őrület.

„A gyerekeknek társaságra van szüksége. A közösségi élet minden életkorban fontos. Kapcsolataink minősége befolyásolja életünk minőségét is”.

Az abszolút sláger a „lufifal” volt, parafatáblára lufikat erősítettünk, amelyekben instrukciókat rejtettünk el (zsákbamacska, dobhatsz még egyet, mosolyogj, stb.) és darts tűvel kellett eltalálni őket, hogy kiderüljön a nyeremény, illetve a további utasítás.

„Nagyon sok játék volt. Nekem a legjobban a lufis játék tetszett. Amiben Darts nyilakkal kellett megdobálni a lufit, és ha sikerült, volt benne egy papír, hogy nyertél-e?”

A másik kedvenc az általunk úgynevezett udvari Jenga volt, dróthálóba léceket helyeztünk el, aminek a tetejére teniszlabdákat tettünk, úgy kellett kihúzni a fadarabokat, hogy a labdák ne essenek le.

„Én először a fakihúzós játékhoz mentem, amelyben negyediknek kiestem, de nem keseredtem el. Mentem a következő játékhoz.”

Volt lengőteke, konzervdobáló, ugróiskola, illetve egy szintén általunk készített játék az ún. csődobáló: különböző méretű elég széles átmérőjű műanyag csöveket rögzítettünk egymáshoz, amelyek tetejét ferdén levágtuk és a szintén általunk készített zoknilabdákkal bele kellett találni, nem könnyű feladat viszont a mozgás koordinációt remekül fejleszti. Később két csapatra osztottuk a gyerekeket (lányok, illetve fiúk) egy kis verseny következett, mindkét csapat választhatott maga mellé egy felnőttet segítség gyanánt. Kaptak menetlevelet, amelyet az állomásokon kellett lepecsételtetni azután, hogy a feltett kérdésekre helyes válasz érkezett 5 kérdés, négy állomás és négy pecsét garantálta azt, hogy megkaphassák a kincses térképet ami megmutatta, hogy hol találhatják meg az udvaron belül a nekik szánt ajándékokat!

„Aztán volt kincskeresés, amelyben nyertünk a lányokkal a fiúk ellen, és egy sípot kellett megtalálni, ami egy fehér borítékban volt.”

Nagyon jó példája volt ez a játék annak, hogy mennyire szeretik a gyerekek a versenyhelyzeteket, és milyen erős bennük a nyerni akarás. Ami meg is történt, annyi különbséggel, hogy itt csak nyertesek voltak, hiszen mindegyikőjük megkapta a nekik szánt, már jól ismert 3D-s nyomtatott sípokat.

„A játék vesztesek és győztesek élvezetes tevékenysége, mondja Stuart Brown a Play című könyvében. A játékot az oxigénhez hasonlítja. Ez a játék elengedhetetlen a megfelelő agyi fejlődéshez.”

Mindenki nagy boldogságára el is kezdték fújni a sípot, melyet ők nagyon élveztek, véleményünk szerint az egész város hallotta, hogy ismét délutáni gyerekprogram zajlik az intézmény udvarán. A játék közben kimelegedett gyerkőcöket innivalóval kínáltuk, amit természetesen a már jól bevált „buli bögrében" kaptak. Pattogattunk nekik kukoricát, illetve készült némi édesség is.

„Finomak voltak az ételek is és az üdítő is. Nagyon örülök, hogy elvihettük valamelyik játékot.”

És elkövetkezett a nap fénypontja, a pinata. Ez alkalommal kettő készült belőle, egy lányos (piros) és egy fiús (sárga) mindkettő Angry Birds figura volt. Nagyon vicces volt látni, hogy mennyire koncentráltak a minél pontosabb és erősebb ütésre, amely hozzásegítette őket a cukorkához, amit a madarak pocakja rejtett.

„A végén volt egy meglepetés, egy pinata, amely cukorral volt töltve.”

Olyan gyorsan elrepült az idő, hogy észre sem vettük és már menniük kellett. Megköszöntük, hogy itt voltak, megköszönték, hogy jöhettek, aztán azt kérdezték, mikor jöhetnek? Később, ahogy ez mindig történik, levontuk a következtetéseket: ismét egy fantasztikus délutánt tudhatunk magunk mögött, és abban is egyetértettünk, hogy jó az irány amerre haladunk. Ezeknek a rendezvényeknek az a fő célja, hogy meg tudjuk mutatni, hogy milyen értékes az az idő, amit gyerekekkel töltünk, hiszen az egyik legfontosabb feladata a felnőttnek az, hogy akkor és olyan formában okozzon a gyermeknek boldog, felhőtlen pillanatokat amikor és ahogyan csak tud.

Még nincs vége folytatjuk…

– DMG –


vissza